Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Otfried Preußler - Franz Josef Tripp: Torzonborz, a rabló (Torzonborz 1.)

Fahéjas-szilvás morzsalepény

2016. augusztus 06. - KönyvParfé

2.jpgAz előző hétvégén a Balatonnál lógattuk a lábunkat. Szeretek a parton ücsörögni, közben figyelni a pancsolókat, az úszkálókat és a kecsesen elhaladó vitorlásokat. Egy hétvégi kiruccanásra nem kell sok mindent becsomagolni: fürdőruha, naptej, törülköző, napszemcsi, a kedvenc kockás plédünk és természetesen néhány könyv. Valahogy így nézett ki az én táskám is és miután meggyőződtem róla, hogy a víz hőmérséklete épp megfelelő, belevetettem magam az igazi pihenésbe. Ez nálam annyit tesz, hogy könyvet veszek a kezembe és a meleg, kicsit álmosító napon belemerülök egy jó regénybe. Csak akkor van probléma, ha több olvasnivalót viszek a kelleténél és képtelen vagyok eldönteni, melyikkel is kezdjek! Most is beleestem ebbe a hibába, végül egy mesekönyvre esett a választásom. Nagyon hamar elolvastam, gyakorlatilag faltam a lapokat. Néhol hangosan felnevettem közben, de a legjobb az volt az egészben, hogy ez a könyv elvitt egészen a gyerekkoromig.
Így történt az első találkozásom Torzonborz, a rablóval, és így lett az első betűtől az utolsóig kedvenc.

A cím kicsit csalóka, ugyanis nem egészen Torzonborz, a rettegett héttőrös rabló a főszereplője ennek a könyvnek, hanem Paprika Jancsi (Jancsi) és Vitéz László (Lackó). A két jó barát Torzonborz keresésére indul, aki a történet elején ellopja Nagymama zenélő kávédarálóját.
Sok-sok kalandon és próbatételen keresztül végül sikerül visszaszerezniük, de ehhez leleményesnek és fondorlatosnak kell lenniük. A helyzet néha kilátástalan: egy időre elválik a két kalandor útja egymástól, képbe kerül egy gonosz, mogorva varázsló Petróniusz Pókuszhókusz, valamint egy elvarázsolt, beszélő unka. De persze minden jó, ha jó a vége.

Preußler a német gyerekirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, lányai születése után vált íróvá. Torzonborznak három kötete született meg, mindegyik a lányok kedvéért. Renate, Regine és Susanne esténként megbabonázva hallgatták apjukat, ahogyan kitalálja és elmeséli Paprika Jancsi és Vitéz László kalandjait.
A történetek valóban a klasszikus meséket idézik, sokszor a nép- és Grimm- mesékből ismert fordulatokkal tűzdelt. Gondolok itt a furfangos főszereplőkre, az elvarázsolt tündérre, vagy akár a varázsló titkos szobáira.

A mese egyik legfontosabb eleme a humor, sokszor úgy éreztem, mintha egy kabaré kellős közepébe csöppentem volna. A helyzetkomikumok és a nyelvi játékok garantáltan vigyort csalnak az arcodra.
A szerző nagyszerűen vezeti az olvasót, fejezetről fejezetre tartja fenn a figyelmet és növeli az izgalmakat. Ritkán találkozom ennyire jó, nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak írott művel. Kipróbáltam, működik, a gyerekek tátott szájjal hallgatták!

Franz Josef Tripp készítette az illusztrációkat, melyek szinte minden oldalpáron megjelennek. Mindegyik nagyon klassz lett, a figurák igazán kifejezőek, és a határozott vonalak és színes képek miatt, a történetet is látványosabbá varázsolja. Az orr-ábrázolás a kedvencem. Találsz itt hosszút és csúcsost, lefelé görbülőt és még fitost is.

Egy dolog zavart csak benne… annyi ételt beleszőtt az író a történetbe, hogy olvasás közben állandóan éhes lettem. Hol egy kis szilvás lepényt kívántam, hol meg krumplit falatoztam volna. Szóval csínján vele, mert veszélyes!

Torzonborz meséje hazánkban a Kolibri Kiadó gondozásában és Nádori Lídia briliáns fordításában jelent meg.
A Kolibri Klasszikusok között olyan külföldi mesekönyveket találsz még, melyek hazájukban évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendenek. Mindegyiknek megérdemelt helye van olyan egy olyan család könyvespolcán, ahol legalább egy kisgyermek, vagy gyermeklelkű felnőtt él.

Kedvenc idézetek:

Torzonborznak, a rablónak egy dolgot biztosan nem vethet a szemére senki: hogy ne venné komolyan a foglalkozását. Nyaranta minden hétköznap pontosan reggel hatkor kelt, legkésőbb fél nyolckor elhagyta a rablótanyát, majd munkához látott. Ezen a nevezetes napon is már reggel nyolc óra óta lesben állt az erdő szélén, a rekettyebokrok takarásában, és távcsövével kémlelte az országutat. Már elmúlt fél tíz, és még egyetlen utas sem akadt a horgára.
- Micsoda idők! - bosszankodott Torzonborz. - Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek új foglalkozás után nézni. Az útonállás egyáltalán nem kifizetődő, és ráadásul igencsak fárasztó!

- Várj! Először álcáznunk kell magunkat!
- Álcáznunk?
- Hát persze! Nehogy ránk ismerjen Torzonborz, ha odaérünk!
- Hm... Igazad van. De honnan szerezzünk álcát ilyen hirtelen?
- Szörnyen egyszerű: én odaadom neked a kalapomat, te ideadod nekem a bojtos sapkádat.
- És mit kezdjek én a te kalapoddal?
- Buta kérdés, tedd föl a fejedre. Na! Nem túl nagy?
- De igen - elégedetlenkedett Jancsi.
Úgy nézett ki benne, mint egy madárijesztő. De Lackó szerint a kalap a célnak éppen megfelelt.
- Nagyszerű! - lelkendezett. - Nem lehet rád ismerni! És nekem hogy áll a bojtos sipka?
- Meg kell szakadni a röhögéstől - közölte Jancsi. - Ha Nagymama most meglátna, megint elájulna.
- Akkor jó - nyugodott meg Lackó. - Biztosan nem fog ránk ismerni Torzonborz. Gyere, induljunk!

Fahéjas-szilvás morzsalepény

A mese elején és végén említésre kerül a szilvás lepény, ugyanis Nagymama vasárnaponként mindig ezt süt. Jancsi és Lackó nem tudnak betelni ezzel a finomsággal, és szerintük jó lenne mindennap szilvás lepényt enni tejszínhabbal. Most én is elkészítettem a saját verziómat, melynek a tetejére ropogós tésztamorzsa került. Habot nem tálaltam mellé, nekem az most nem hiányzott hozzá, de egy kevés porcukorral azért meghintettem tálalás előtt. Nagyon finom, ajánlom mindenkinek kipróbálásra. A gyerekek (is) biztosan imádni fogják, falatozás közben pedig úgy fogják érezni magukat, mintha ők lennének a „bizonyci császár”.szilvas_lepeny_02.jpgA tészta hozzávalói:

  • 15 dkg vaj/margarin
  • 10 dkg cukor
  • 3 tojás
  • csipet só
  • 40 dkg finomliszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 1 dl tej

A morzsa hozzávalói:

  • 20 dkg finomliszt
  • 15 dkg cukor
  • 15 dkg vaj/margarin
  • csipet só

A szilvás részhez:

  • 1-1,2 kg szilva
  • 4 ek cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • őrölt fahéj ízlés szerint

Először a tésztát készítem el. A puha margarint habosra keverem a cukorral és hozzáadom a tojásokat. A lisztben elkeverem a sót és a sütőport, majd a tojásos masszához adom, végül tejjel lazítom az állagát.
Egy közepes méretű tepsit kivajazok és az egészet beleöntöm, közben szépen elegyengetem, hogy egyenletes vastagságú legyen.

A szilvákat alaposan megmosom, kimagozom és felkockázom. Összekeverem a cukorral és a fahéjjal, majd eloszlatom a gyümölcsöket a tészta tetején.

A morzsához összekeverem a cukrot a liszttel, majd elmorzsolom benne a margarint. Nem az a cél, hogy összeálljon, hiszen morzsát készítek. Így egyáltalán nem baj, ha kisebb-nagyobb darabok vannak a tálban. Az így kapott tésztamorzsát rászórom az illatos, fahéjas szilvára, végül 180 °C-ra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütöm. Akkor lesz jó, amikor a süti tetején lévő morzsa ropogósra pirul.
Langyosra hűtve szépen szeletelhető!szilvas_lepeny_03.jpgszilvas_lepeny_10.jpgszilvas_lepeny_12.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr708923976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.