Imádooom! Amikor elolvastam ezt a könyvet, úgy éreztem egész nap csak utazni akarok. Nem érdekel, hogy a BKV sokszor büdös, koszos, csörög, csattog. Csak lyukasztani szeretnék és zötyögni a tömegközlekedésen. Nézni a lámpákat, és számolni a másodperceket, mikor vált a lámpa zöldre. A legmagasabb székekre ülnék, mert a kakasülőről lehet a legjobban látni az utat. Rámosolyognék minden ellenőrre és jegykezelőre, hogy legyen jó napjuk és vidáman integetnék az összes autósnak, akik a dugó kellős közepén dekkolnak. A zebrán lépkedve mindig csak a fehér sávokra ugrálnék és nem sajnálnám az időt arra sem, hogy oda-vissza utazzak a mozgólépcsőkön. Csuda mulatságos nap lenne! Figyelném a villamosvezető bácsit és nénit, hogyan nyomkodja a gombokat és próbálnék valamilyen rendszert találni, mi alapján gyulladnak meg a műszerfal kis kijelzői. Igen, ezt adta nekem Gévai Csilla ezzel a könyvvel. Megint gyerek lettem, aki él-hal a tömegközlekedésért. Most már megint figyelem az áramszedőket a járművek tetején és a buszokat várva elgondolkodom, vajon most milyen típusú fog érkezni. És még nem is beszéltem a busz csuklós részéről. Bárcsak a kanyarokban elkezdene muzsikálni a jármű és leadna egy teljes harmonika koncertet. Nagyon adná!