Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Borbáth Péter - Remsey Dávid: Sündör és Niru (Sündör nyomában)

Genyőtepite

2015. november 09. - KönyvParfé

sundor_es_niru_1.jpgHetekkel ezelőtt érdekes és izgalmas feladattal keresett meg a Csimota Kiadó. Mi lenne, ha írnék egy hamarosan megjelenő kiadványukról? A kérés igen megtisztelő, buta lettem volna nem elfogadni ezt az ajánlatot; így izgatottan vártam, vajon milyen írást fogok kapni. Bevallom, nehéz volt a dolgom, hiszen először csak a kézirattal találkoztam, márpedig egy gyerekeknek szóló könyv az illusztrációk nélkül kissé csupasz. A saját fantáziámra hagyatkozva belevetettem magam a történetbe, mely hihetetlenül érdekes, erről pedig az író, Borbáth Péter képzelőereje és a zseniálisan kitalált világa gondoskodik. A sztori teljesen levett a lábamról, azt kell mondjam, végre egy igazán bravúros történet, jól kitalált szereplőkkel! Iszonyatosan bejön az elém tárt világ, az elnevezések, meg persze a mese. Pár napja pedig láthattam a komplett egészet – a szöveget, illusztrációval együtt. Az első gondolatom ez volt: A betyárját, ez igen!

Lássunk egy kis betekintést a történetbe! Két főszereplőnk van - ahogyan a cím is  mutatja -, Sündör és Niru. Jó barátok, pedig eléggé különböznek egymástól. Sündör folyton beszél, határozott elképzelései vannak arról, hogy mit is akar. Niru vele ellentétben szűkszavú, sokszor bizonytalan. Ők ketten nem csak barátok, hanem szomszédok is. A házuk mellett drótkerítés húzódik, de mivel mindenük megvan, és jól érzik magukat az otthonukban, így egyszer sem gondoltak arra, vajon mi lehet a másik oldalon. Egy nap épp egy szikkadt bábavargánya kalapjával frizbiznek, amikor a játékszerük átrepül a kerítésen. Átkúsznak a másik oldalra és egy furcsa világban találják magukat. A Csillanó Fém Birodalmában. Ettől kezdve mindennap átmennek a kerítésen és kóborolnak ezen a különös vidéken. Niru zajokat kezd gyűjteni, Sündört pedig lenyűgözik a fények, az apró csillanások. Egyre szenvedélyesebben keresi a fényfajtákat, melyeket a következőképp osztályoz: reggelfény, csigafény, sparherdfény. Sündör egyre megszállottabb, míg egyszer csak azzal az ötlettel áll elő, hogy megszerzi a napot! Annyira belelovalja magát, hogy elvonul a laboratóriumába és addig dolgozik, míg meg nem találja a tökéletes tervet a nap elkapására. Nirut kissé mellőzni kezdi, aki végül, egy újabb magányosan telt nap után betoppan hozzá, hogy együtt vacsorázzanak. Igen ám, de azt veszi észre, hogy leges-legjobb és egyetlen barátja szőrén-szálán eltűnt! Innen veszi igazán kezdetét a történet, ugyanis Niru elindul, hogy megkeresse Sündört; útja során pedig nemcsak izgalmas kalandokban lesz része, hanem barátokra, segítőtársakra lel.

Borbáth Péter egy zseni. Nincs ezen mit taglalni, szerintem bámulatos, ha valaki ennyire el tudja engedni a fantáziáját. A történet egy cseppet sem unalmas és kifejezetten eredeti. Sosem voltam agyas a fizikához és a biológiához, olvasás közben mégis kedvet kaptam, hogy utánanézzek néhány dolognak. Érdekessé tette a fényt, a villámokat és a különbözőféle ásványokat. Többet akartam tudni a Napról, a villámzónáról és kíváncsivá tett, hányféleképpen használható fel a pillanatszorító!
Mindeközben a gyerekek egy csomó ismeretlen szóval találkozhatnak, köztük rég elfeledettek is előkerülnek, mint például a priznic és a szütyő. Nekem kifejezetten tetszik, ha ritkán használt kifejezésekkel tarkított egy írás, mert nem csak bővíti a szókincset, de egy klassz beszélgetés kerekedhet ki belőle.
Még említést érdemelnek a zajok. Sosem gondoltam bele, hogy ennyiféle és fajta zaj létezik!

Hohó! De ne menjünk el az illusztráció mellett sem! Remsey Dávid készítette a könyv rajzait és ettől lett ez egy igazán tetszetős darab. A képek fantasztikusak, valami olyan hihetetlenül csodálatos világ tükröződik vissza a lapokon, melyet egész nap szívesen nézegetnék. Nem csak az aprólékosan kidolgozott rajzok, hanem a színvilág is annyira érdekessé teszi ezt a kiadványt, hogy valóban azt kell mondanom, ilyen igényesen és szép könyvet ritkán látni. Majdnem minden oldalon találni valamilyen szuper, lebilincselő dolgot. A képek ott és azon a helyen vannak, ahol lenniük kell; se nem túl sok, se nem túl kevés. Tökéletes.
Engem mindig lenyűgöz az a momentum, amikor a rajz és a mese végre eggyé válik. Ettől lesz egy gyerekkönyv kerek egész és a Sündör és Nirunál valóban azt mondhatom, ez a kettő szépen támogatja egymást.
Ha szereted a szép és egyedi darabokat a polcodon, mindenképpen szerezd be. Akkor is vedd meg, ha kíváncsi vagy arra, hogyan lehet zajokat gyűjteni és fényekre vadászni! KATT ide és lapozz bele a Csimota Kiadó oldalán. Ugyanitt meg is rendelheted! 7 éves kortól ajánlott.

A könyv bemutatója november 21-én lesz 15.30-kor, a Mai Manó Ház Napfényműtermében kerül megrendezésre. Ha kíváncsi lettél rá, nézd meg, ugyanis nem mindennapi program lesz! Minden érdeklődőt szeretettel várnak, ahol a látogatók izgalmas fizikai kísérleteket láthatnak. Szerintem ne hagyd ki! Izgalmas családi programnak ígérkezik.

Kedvenc idézetek:

A zajkereskedő elgondolkodott.
- És miért gondolod, hogy mindenképp meg kell találnod Sündört? Ő a napot akarja levadászni, neki ez a legfontosabb. Ez az életcélja. Én fiatal koromban a világ legnagyobb zaját akartam megszerezni, egy robbanást, ami létrehozta a mindenséget! Hiába mondta a mesterem, hogy azt képtelenség megszerezni, koncentráljak a kisebb vagy közepes zajokra, én az ősrobbanásra vágytam mindennél jobban! Addig kerestem, kutattam, amíg rá nem jöttem, hogy ahhoz előbb az időutazást kellene feltalálnom. Nem sikerült, de mind a mai napig nem mondtam le róla! Hanem egy nagy fogásom nekem is volt! – nézett diadalmasan Nirura. – Képzeld, nálam van a világ leghangosabb mennydörgése!

Csomagoltak. Mirminyó újra elemében érezhette magát, háromszor pakoltatta ki Bocskoján hátizsákját, hogy megvizsgálja, van-e elegendő pöffesztett bazalt, tárkonyos tafoni az ételes dobozban, és még az indulás előtti perceket is azzal töltötte, hogy dérrel-dúrral porolta ki Bocskoján felöltőjét, nehogy valaki megszólja az urát.

Genyőtepite

Sündör és Niru világában nem bundáskenyeret és szilvalekváros derelyét eszegetnek. De nem ám! Nem csak a szereplők nevei, de az ételeik elnevezése is roppant eredeti. Ilyenekkel találkozhatsz, mint rozsdalé, csoffasztott gesztenye, simickolt cipó, keneces pirítós, cseppkőfagyi és pempősre zúzott mészkőfőzelék. Nekem a legjobban a genyőtepite elnevezés tetszik, ezért arra gondoltam, elkészítem ehhez a könyvhöz a saját finomságomat. Mivel pite, ezért mindenképpen kerek formában gondolkodtam, a genyőte miatt pedig gesztenyés és körtés finomságot agyaltam ki. (GEszteNYe + kÖrTE) Küllemre nem a legszebb édesség azok közül, amit eddig készítettem, de kétségtelenül az egyik legizgalmasabb, ami mostanában az asztalunkra került. Itthon átment a teszten, most már lefűztem a receptet, a neve pedig zöld filctollal jól láthatóan kiemelve: Genyőtepite! Abszolút megmosolyogtató ez a név!

genyote_30.jpg

Tésztához:

  • 20 dkg liszt (+ egy kevés a nyújtáshoz)
  • 15 dkg vaj
  • 1 tojássárgája
  • Fél csomag sütőpor
  • 5 dkg porcukor

Töltelék:

  • 50 dkg gesztenyemassza
  • 2 darab tojás
  • 2 dl habtejszín
  • 2-3 evőkanál körtelekvár (vagy vékonyan felszeletelt körtedarabok)

Először a tésztát készítem el. Egy nagy edénybe kimérem a lisztet, a porcukrot és hozzákeverem a sütőport. Belekockázom a hideg vajat és jól elmorzsolom. Addig dolgozok, amíg egy morzsás keveréket nem kapok, figyelve közben arra, hogy gyorsan csináljam, mert a vajnak nem szabad megpuhulnia. Amikor már nincsenek nagy vajgöbök a porcukros lisztben, hozzáadom a tojás sárgáját és határozott mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Ezután folpackba csomagolom és kb. 1 órára beteszem a hűtőbe.

Amikor letelt az idő, kiveszem a hűtőből a tésztát és egy lisztezett deszkára teszem, majd 3-4 mm vékonyságúra nyújtom és kibélelek vele egy 26 cm-es piteformát, figyelve arra, hogy legalább 2 cm-es peremet kapjon az oldala. 190°C-ra előmelegítem a sütőt, majd a tésztát vakon sütöm. (Vaksütés: A tészta tetejére sütőpapírt teszek és nehezékkel borítom be. Bab, rizs, lencse, ami épp otthon van. Megtöltöm vele a formát, így a tészta sülés közben nem fog felpúposodni és az oldalán is helyén marad.) Kb. 15 percig sütöm, ekkor a tészta széle már kezd szép világosbarna színt kapni. Kiveszem a sütőből, kiöntöm a magokat és a sütőpapírra sincs már többé szükségem. A tészta alja még nyers, ezért néhány percre visszateszem sülni, majd kiveszem. Ez idő alatt elkészítem a tölteléket.

A gesztenyemasszát lereszelem, és a tejszínnel meg a tojásokkal jó alaposan kikeverem. A tésztát kiveszem a sütőből, megkenem a körtelekvárral, majd ráöntöm a gesztenyés tölteléket. 15-18 perc alatt megsütöm az egészet.
Langyosra hűtöm, majd szeletekre vágom. Mellé jól passzol az enyhén fahéjas körtebefőtt. Mi így ettük és isteni volt!

Parfé tipp: Roppantmód illik hozzá a rozsdalé, ha teheted, feltétlenül igyál rá egy pohárkával!

genyote_33.jpg

genyote_28.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr818044408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.