Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

David Walliams - Tony Ross: Gengszter nagyi

Káposztás tészta, Te csodás

2015. június 18. - KönyvParfé

gengszter_nagyi.jpgEnnek a könyvnek minden sorát imádtam. Sőt! Annyira rákattantam David Walliams írásaira, hogy az összes eddigi magyarul megjelent regényét elolvastam. Így már túl vagyok a Büdöss úron, a Milliárdos fiún és a Patkányburgeren. Most pedig izgatottan várom, hogy a Démoni dokira is rátegyem a mancsom. Szellemes mind, tökéletes olvasmányok egy 10-14 éves fiúnak. Lássuk be, lányoknak több mesekönyv és regény jelenik meg. De fiúknak szólóból kevesebb a választék, ezért is felüdülés, hogy a nyári romantikus-hogyanestemszerelembe-rózsaszínrágógumis könyvek között ehhez hasonlókra is rá lehet bukkanni. Walliams tökéletes választás a kamasz srácoknak, hisz észrevétlenül szeretteti meg az olvasást az ifjúsággal. Az összes könyve vicces, vidám, ugyanakkor komoly dolgokat is feszeget, ezért felnőttek is bátran kézbe vehetik. Bár minden kötelező olvasmány hasonló lenne! Akkor nem okozna fejfájást az, hogy a gyerekek nem olvasnak eleget. A Gengszter nagyi volt az első olvasmányom tőle, valószínűleg ezért lett nálam a legnagyobb favorit. Ez a történet Tony Ross derűs illusztrációival kiegészítve kétségtelenül kiérdemelte a Roald Dahl díjat.

Két főhősünk van. Az egyik a 11 éves Ben, a másik pedig a nagyija. Ben utálja a péntek estéket. A szüleinek ilyenkor van a heti "randizós estéje", őt meg lepasszolják a nagymamához. Nagyon nem akaródzik nála lenni, mert a nagyi unalmas. Mindig valamilyen káposztás "finomsággal" traktálja, és mivel évek óta nem működik a tévéje, folyton szókirakót kell vele játszania. Ben szerint minden olyan tulajdonsággal rendelkezik a nagyi, amely a legtöbb idős hölgyre jellemző. Ezek a következőek: vastag szemüveg, műfogsor, ősz haj, szőrös áll, rozsdabarna harisnyanadrág, barna mamusz és hallókészülék. Ezen még az sem segít, hogy a használt zsepijeit mindig a pulóvere ujjába dugja, a ruhazsebe pedig egy zacskó mentolos cukorkával van teli. Bosszantja is, hogy egy nyamvadt szem cukorkát egész nap képes szopogatni! És még nem esett szó a káposztaszagáról! Grrr! Oké, durva sztereotípia, és talán van némi egyezés a felsoroltak közül, mely a mi nagymamánkra is igaz. De az tutira nem derül ki egyikről sem, hogy nemzetközi hírű ékszertolvaj! Ki ne vágyna egy ilyen nagymamára? Sokkalta izgalmasabb, mintha kötögetne és horgolna egész nap. Na, megmondtam!

A könyv tele van humorral és érdekes fordulatokkal, ezért az idősebb korosztályt is leköti. Engem legalábbis megvett kilóra. A történet jól felépített, szórakoztató és időnként megható is. Ben persze rájön, hogy a nagymamája mégsem olyan unalmas, mint ahogyan először gondolta. Amikor fény derül a nagyi titkos életére, Ben ráveszi az idős hölgyet, hogy együtt orozzák el a koronaékszereket, így az unalmas péntek esték innentől már tervek kidolgozásáról szólnak. Elgondolkodtató lehet a kisebbeknek (is), hogy milyen erős kötelék alakulhat ki egy nagymama és az unokája között. Walliams mesterien szövi a regény szálait, így a kényes témát jól becsomagolja. Nem is lenne gond, ha az érzékeny témákat hasonló köntösben adhatnánk a gyerekeknek. Olvasás után a szülők és gyerekek között jó kis beszélgetős estéket lehet erről tartani. Mert ugye a megható szöveg mögött ott bujkál a generációk közötti szakadék problémája és az előítélet kérdése. 

Én is szeretnék egyszer egy ilyen kalandos utazáson részt venni a nagymamámmal! Belopózni a Towerbe és elcsaklizni a koronaékszereket? Naná, részemről indulhatunk!

Kedvenc idézetek:

 A felnőttek mindig arról faggatják a gyerekeket, hogy milyen az iskola. Pedig ez az egyetlen téma, amiről a gyerekek tényleg nagyon utálnak beszélgetni. Még akkor sem szeretnék az iskoláról beszélni, amikor az iskolában vannak.

Az életben nincs más dolga az embernek, mint hogy az álmait kövesse. Máskülönben csak vesztegeti az idejét.

Káposztás tészta, Te csodás

Miután a nagyi mindig valami káposztás finomsággal várja az unokáját, így kézenfekvő volt az alapanyag. De! A csokis káposztát (vagy a káposztás csokit?), mégsem akartam kipróbálni. Elég bizarrul hangzik, nem? Maradtam a káposztás tészta mellett. Annyira finom lett, hogy a nagyanyáink is megirigyelhetik. Nyami!kaposzt01.jpgHozzávalók:

  • 1 kicsi fej káposzta
  • 2 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál cukor
  • kicsit több, mint fél csomag fodros nagykocka
  • 1 evőkanál só
  • bors (ízlés szerint)

Először mindig a munka nehéz és utálatos részével kezdek, vagyis megtisztítom a káposztát, majd lereszelem. (Most lemértem, kicsit több, mint 700 g lett így.) Fogok egy nagyobb lábast, bele öntöm az olajat és rászórom a cukrot. Lassú tűzön karamellt készítek, majd amikor látom, hogy szép, telt színe lesz a cukornak, rádobom a reszelt káposztát és sózom. Rövid ideig erős lángon összeforgatom a karamellel, majd közepes lángra állítom és fedő alatt puhára párolom az egészet. Közben kifőzöm a tésztát és leszűröm. Amikor már késznek ítélem a káposztát, megszórom egy kis borssal és hozzákeverem a tésztát. Innen már a Te dolgod, hogyan eszed. Borsozod még, vagy cukrot teszel rá? Szerintem a nagyidnak tökmindegy! A nagymamák általában azért aggódnak, ha keveset eszünk, ergó legalább 3-szor szedj!kaposzt11.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr477496246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lulma 2015.08.15. 13:49:44

Ezt a könyvet ajánlani fogom gyerekeknek, van is ebben a korú gyereke ismerőseimnek. Tényleg jó, hogy fiús. Nekik alig lehet találni valamit. A tésztát pedig elkészítettem, finom lett ! én cukrosan szeretem :)

Lulma 2015.08.15. 13:51:11

@Lulma: * ilyen korú :D közben kicsit elkalandoztam

KönyvParfé 2015.08.22. 18:40:37

@Lulma: Örülök, hogy sikerült a tésztád. (Én is cukrosan szeretem.) :) Ha teheted, a könyvet olvasd el Te is, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. :)