Nem tudom, hogy létezik-e olyan paradicsomszósz, spagetti, vagy konzerv babfőzelék, melynek csomagolásán Bud Spencer feje virít, de ha lenne, én biztosan csak azt venném. Ennél nagyobb garancia nem lehet egy terméken, nem igaz? A Bud Spencer filmek mindannyiunk számára ismerősek, hiszen mindenki látott már legalább egy-két olyan spagetti westernt, ahol ez a két díszpinty – Bud Spencer és Terence Hill – a főszereplők. Nem tudom, hogyan csinálták, de ezek a filmek a mai napig kortalanok. 0-99 évesig bárki jót derül a tévé előtt, ha meglátja őket. A filmek megunhatatlanok és a poénok még mindig ott ütnek, ahol kell. Budot sosem féltjük, mert pontosan tudjuk, hogy minden helyzetből kibunyózza magát, még akkor is, ha többszörös túlerővel áll szemben. Néha káromkodik, és pofozkodik is, de én elnézem neki, mert mindezt viccesen adja elő. És ezt mindig a jó ügy érdekében teszi! Azt is mondhatnám, hogy ő egy igazi szuperhős, csak szupererő nélkül. Vagy mondhatom szupererőnek azt, ha valaki olyan csattanós pofont tud odasózni, hogy attól métereket repül a másik?

Könyvtárakban, könyvesboltokban, vagy a kirakataikban már biztosan találkoztál Bud Spencer vagy Terence Hill önéletrajzi könyveivel. Olvastam őket és nagyon tetszettek, de most mégsem ezeket ajánlom. De nem ám! Egy igazi kuriózumot hoztam, ami a bunyókirályok szerelmeseinek kötelező olvasmány. A Bud Spencer & Terence Hill krónikák nem csak a rajongóknak nyújt szórakozást, hanem azoknak is, akik épp most ismerkednek a pofonkirályokkal. 1951-től egészen napjainkig készült filmjeikről olvashatsz benne és rengeteg érdekes, mulatságos háttér információval szolgál. Mindkét színész pályáját bemutatja és az összes filmjükről olvashatsz benne, még azokról is, melyek Magyarországon nem kerültek bemutatásra. Olyan emberekről is szót ejt a könyv, akik hőseink mögött álltak és meghatározóak voltak a pályafutásuk során. Ami igazán izgalmassá teszi ezt a gyűjteményt, azok a korabeli fényképek és plakátok. Fantasztikus fotókat láthatsz benne, különösen tetszenek azok a képek, amelyek más országok rajzolt moziplakátjai. Rendkívül viccesek és marha jól elkapta minden képen a rajzoló a különböző karaktereket. A könyv borítója is ilyen stílusú lett, nekem nagyon tetszik. Ami még érdekesség a kiadványban, hogy a legvégén találsz egy Magyar vonatkozások című fejezetet. Itt olvashatsz a híres, magyar szinkronhangjaikról, valamint a Magyar Bud Spencer és Terence Hill Fan Klub-ról is. Üdítő, klassz kis lapozgatni való.

Végezetül mindenkinek ajánlok egy hétvégi spagetti western maratont! És ha úgy döntesz, hogy túl snassz a pattogatott kukorica, akkor inkább főzz ki egy nagy adag tésztát, és önts rá egy doboz fűszeres paradicsomkonzervet. Vagy ha épp ezt nem kívánod, akkor egy hatalmas adag hagymás babot.

Kedvenc idézetek:

Eredetileg valami műanyagot készítettek. Gondolom, talán gumiból volt. De annyira műnek nézett ki, hogy végül egy igazi homárt használtunk. Tehát beleharaptam, megállították a felvételt, kiköptem a héját, és tovább filmeztek. (Terence Hill)

Ott sosem kellett színészkednem. Egy jelenetben benyomtam negyven húsgolyót és négy szárított tőkehalat. (Bud Spencer)

A Piedone-filmeket hét-kilenc hétig forgattuk. Az amerikaiaknak erre öt hónapra lett volna szükségük, és több millióra. (Stefano Vanzina)

Hagymás bab

Azt hiszem ezt az ételválasztást nem kell megmagyaráznom, hisz ehhez a könyvhöz adja magát. A filmekből sohasem derült ki a pontos recept, így én a sajátomat osztom meg. Akkor hadd szóljon.Hozzávalók:

• 2 nagy fej vöröshagyma
• 3 konzerv vörösbab
• 2 nagy paradicsom
• 1 teáskanál őrölt paprika
• 1 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 teáskanál cukor
• só
• fél teáskanál őrölt chili

• olaj

Elképzelem, hogy Bud Spencer miként állna hozzá egy gyors ebéd elkészítéséhez. Ezért előveszek egy HATALMAS serpenyőt, amiben felhevítek egy kevés olajat. Nem gondolom, hogy ez a nagy ember finomra aprítja a vöröshagymát, ezért nagyobb kockákra darabolom, majd a serpenyőben üvegesre párolom. Belekockázom a paradicsomot és hozzáadom a fokhagymát, a cukrot, a sót,  és a paprikát, majd szép lassan összefőzöm az egészet. Amikor már szétfőtt a paradicsom és az egész lakást bejárja ez a fantasztikus paradicsomos-hagymás illat, beleöntöm a konzerv babot. Kettőről előtte leöntöm a levet, a harmadikat levestől együtt teszem hozzá. Hozzáadom a chilit, és az egészet összefőzöm. Óvatosan, vigyázva keverem, hogy a bab ne törjön össze. Egyet forr, majd leveszem a tűzről és már forrón fogyasztható is. Az igazi rajongók a serpenyőből fogyasztják... egy óriási szelet fehér kenyérrel... és fakanállal!