Emlékszel Pom Pomra? Nem is kell részleteznem, hiszen őt igazán mindenki ismeri! Gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt, és be kell valljam, még most is szívesen olvasgatom, lapozgatom Csukás István könyveit. Szerencsére örök, a mai kisgyerekek is roppantul szeretik. Édes és tanulságos történeteket mesél el ez az ágon ülő szőrpamacs, - vagy paróka, esetleg egyujjas kesztyű, néha pedig papucs orrán bojt -, és várja Picurt, az iskolába igyekvő kislányt, hogy ezeket elmondhassa neki. Megmosolyogtatnak az összetett nevek, mint a Lesből Támadó Szárítókötél, Festéktüsszentő Hapci Benő, Órarugógerincű Felpattantó és nem utolsó sorban Gombóc Artúr.
Csukás István történetei és Sajdik Ferenc rajzai klasszikusok. Nézni, olvasni kell őket és jókat nevetni rajtuk. Most Szegény Gombóc Artúrt hoztam, mert nálam ő a legnagyobb kedvenc. Arról híres, hogy szereti: A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét,a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét,a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.
A könyvben sok mindent megtanulhattunk tőle! Először is azt, hogy mi a lemondás…
Lemondott a vízről, a tejről, a teáról, a főzelékről, a kenyérről, a sóról, az almáról, a körtéről, a narancsról, a citromról, a kóláról, lassan már mindenről lemondott, kivéve a csokoládét.
Megmutatta, hogy kalandvágy nélkül nem élet az élet, ezért elindult Afrikába. Valamint megtanította azt is, hogy ha utazni megyünk, mindig tudatosan csomagoljunk a bőröndünkbe.
Egy kisebb bőröndbe egy-két apróságot rakott: poharat, törölközőt, zsebkendőt. Egy nagyobb bőröndbe meg a csokoládét, mert hosszú az út, s bár a hosszú úton szigorúan fogyókúrázni akar, de azért valamit enni is kell.
A könyvben (is) sokszor ledagadtozzák, repülni sem tud Afrikába, ezért próbál meg stoppolni, majd vonatozni, repülőgépre szállni, végül hajózni. A gyerekek rettenetesen élvezik a sok járművet és ezzel a nagy, kék tollpamaccsal könnyűszerrel megtanulják a közlekedési eszközök neveit is.
Ó, még annyit, hogy én semmiképpen sem mondanám, hogy dagadt madár, még ha kicsit súlyos egyéniség is. Inkább hívjuk enyhén molettnek, esetleg vállban erősnek. Fene ezt a fránya mérleget, én abszolút megértem Gombóc Artúrt. Hiába hizlal az a fránya csoki, egyszerűen finom. Haj! Haj!
Csokis mogyorós kölesgombóc
És akkor most jöjjön egy ínycsiklandozó finomság, ami édes is, csokis is és nem utolsó sorban gombóc is! A könyv mellé kölesgombóc készült, a töltelék pedig egy pofonegyszerű vegán csokikrém, melyet durvára tört pirított mogyoróval koronáztam meg. Sajnos nálunk mindig nagyon gyorsan elfogy... Haj! Haj!
Hozzávalók:
A kölesgombóchoz:
- 20 dkg köles
- 3 dl víz
- 3 dl növényi tej, nálam most kókusztej
- 1 db kezeletlen citrom leve és reszelt héja
- egy csipet só
- 3-4 ek nádcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5 ek kukoricadara
A csokikrémhez:
- 2 dl sűrű kókusztej
- 2 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé
- juharszirup ízlés szerint
Valamint:
- zsemlemorzsa
- kókuszzsír/olaj
- durvára vágott sótlan pirított mogyoró
A kölest alaposan átmosom, hogy ne legyen az ételnek kesernyés íze. 3 dl vízzel és egy csipet sóval felteszem főni. Amikor elkezd puhulni és már majdnem elfőtte a levét, hozzáöntöm a kókusztejet, a citrom reszelt héját és levét. Végül a cukor, a vaníliás cukor, és a kukoricadara is belekerül. Folyamatosan kevergetve puhára főzöm. Nem baj, ha egy kicsit lágy, mert pihentetni kell, és ilyenkor még dagadni fog a köles. Amikor késznek ítélem, lehúzom a tűzről, letakarom egy fedővel és hagyom kihűlni.
Addig is elkészítem a csokikrémet, amely szintén gyerekjáték. A kókusztejet egy lábasba öntöm, beletördelem a csokoládét és közepes hőfokon addig melegítem, amíg a csoki szépen el nem olvad. A tűzről levéve 1-2 kanál juharsziruppal ízesítem, de ez akár el is maradhat, ha jobban szeretnéd érezni a csoki karakteres ízét. Üvegbe öntöm és hagyom hűlni. Ha nem fogyna el a krém, hűtőben hetekig eláll, de ha kenni szeretnéd, felhasználás előtt érdemes kivenni legalább fél órával, mert eléggé megdermed.
A zsemlemorzsát egy kevés kókuszzsíron megpirítom, és a pirított sótlan földimogyorót egy éles kés segítségével durvára vágom. Eztán már csak össze kell állítani a gombócokat. A kihűlt kölesmasszából gombócokat formázok, és az ujjam segítségével üreget készítek a közepükbe. Egy kiskanál csokikrémet teszek mindegyikbe, valamint a pirított mogyoróról sem feledkezek meg. Óvatosan összezárom a gombócokat, vagy ha kicsit több töltelék került bele, akkor egy kevés kölessel fedem be őket és dolgozom el. Egyesével megforgatom a zsemlemorzsában, és tányérra helyezés után megszórom némi mogyoróval és az sem baj, ha valami úton módon előkerül néhány szelet csokoládé is...
